Blog

Ön 2001-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen summa cum laude minősítéssel, majd a II. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott. Mi motiválta Önt a belgyógyászat területének választására, és hogyan alakult a pályafutása az évek során?

A belgyógyászat mindig is lenyűgözött komplexitásával és azzal, hogy egy átfogó szemléletet igényel az emberi szervezet működéséről. Az orvosi egyetemen hamar világossá vált számomra, hogy ezt a területet szeretném mélyebben megismerni, megtiszteltetés volt számomra, hogy felvételt nyertem a II. sz. Belgyógyászati Klinikára. Lehetőségem volt az évek során több szakterületen is tapasztalatot szerezni, beleértve a gasztroenterológiát, hematológiát és ritka betegségeket, hematológiát, hemosztazeológiát, valamint a társklinikák egyéb profilú osztályain is teljesítettem gyakorlatot. Általános belgyógyászati betegségek mellett, speciális tudást igénylő kórképek diagnosztikájába, kezelésébe is betekintést nyerhettem.

Pályafutása során számos szakterületen szerzett tapasztalatot, mint például a gasztroenterológia-hepatológia, hematológia és ritka betegségek. Mely eredményeire a legbüszkébb ezen a területen?

Általánosságban számos olyan esetet sikerült diagnosztizálni és kezelni, amely hosszabb időn keresztül rejtve maradt más ellátórendszerekben. A ritka betegségek terén különösen büszke vagyok azokra az esetekre, amikor egy időben felállított helyes diagnózis életminőséget javító vagy akár életmentő kezelést tett lehetővé a páciensek számára. Ez azonban nem csupán saját érdem, a munkámat számos kiváló oktató segítette, akikhez bármikor bizalommal fordulhattam tanácsért.

Az általános belgyógyászati diagnosztika és szűrés területén milyen gyakori problémákkal találkozik a mindennapi gyakorlatban?

A belgyógyászatban a leggyakoribb betegségek, panaszok közé tartoznak a magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, emésztőrendszeri problémák, anyagcserezavarok (leginkább a cukorbetegség és az inzulinrezisztencia), valamint egyéb nem specifikus tünetek, mint a fáradtság, testsúlyváltozás. Az alapos anamnézis és a célzott laboratóriumi, és egyéb vizsgálatok segítenek feltárni a háttérben húzódó okokat.

A hypertonia és a szív- és érrendszeri betegségek kezelése kiemelt jelentőséggel bír. Milyen új megközelítések és kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre ezen a területen?

A mindig aktuális irányelvek a konkrét, evidenciákkal rendelkező ajánlások mellett, a személyre szabott terápiáknak is teret engednek, valamint a népbetegségek vonatkozásában nagy jelentősége van az életmódbeli tényezők optimalizálásának is. Új generációs gyógyszerek is rendelkezésre állnak, melyek hatékonyabbak és a lehető legkevesebb mellékhatással járnak. Hosszútávú betegegyüttműködésre törekszem ezen a téren is, melynek része a vérnyomás beállítása mellett a rendszeres monitorozás, a szív- érrendszeri rizikó csökkentése, az egyéni prioritások, a  betegek szempontjainak a figyelembevétele is.

Az inzulinrezisztencia és a diabetes egyre gyakoribb problémák. Milyen tanácsokat adna a pácienseknek a megelőzés és a kezelés kapcsán?

Az étrend és életmód kulcsfontosságú szerepet játszik. Ezen tényezők, és az időben történő felismerés segíthet megelőzni, illetve késleltetni a szövődményeket. A megfelelő életmódterápia, rendszeres testmozgás, de akár az alvásminőség javítása és a stresszkezelés is, mind hozzájárulhat a betegség progressziójának lassításához, az anyagcsere javításához. Jelenleg biztonságos, jól tolerálható, és hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre a kezelés optimális beállításához.

A ritka betegségek diagnosztikája és kezelése különös szakértelmet igényel. Milyen tapasztalatai vannak ezen a területen, és hogyan segíti a pácienseket a megfelelő diagnózis felállításában?

A ritka betegségek felismerése különösen nagy kihívás, de ugyanígy nehézséget okozhatnak azon kórképek is, amelyek nem típusos tünetekkel jelentkeznek, és a páciensek hosszú utat járhatnak be, mire a helyes diagnózis megszületik. Adott esetben genetikai, illetve speciális laborvizsgálatokra is szükség lehet. Az egyre fejlődő diagnosztikai lehetőségek korában is abszolút igazság, hogy

a jó anamnézis, fél diagnózis.

Milyen speciális laboratóriumi vizsgálatokra van szükség a diagnosztikai nehézséget jelentő vagy nem tipikus tünetekkel jelentkező esetekben?

Attól függően, hogy milyen kórkép merül fel, számos vizsgálatra lehet szükség: genetikai tesztek, autoimmun markerek, részletes véralvadási vizsgálatok, hormonpanelek vagy speciális anyagcsere-laborvizsgálatok, de természetesen az úgynevezett „alap” laborvizsgálatok is kulcstényezők általában egy diagnosztikai folyamatban.

2019-ben foglalkozás-egészségügyi szakorvosi képesítést szerzett. Milyen kihívásokkal találkozik ezen a területen, és hogyan segíti a munkavállalók egészségének megőrzését?

A munkahelyi ártalmak felismerése alapvető, azonban a munkavédelem fejlődésével, a hangsúly egyre inkább a megelőzésen van. Az aktuális állapotfelmérésen kívül, fontosnak tartom, hogy történjen tanácsadás is, mintegy „menedzserszűrés” jelleggel, hogy milyen egyénre szabott szűrővizsgálat, vagy gondozási folyamat szükséges az adott esetben, akár a munkaalkalmasságot közvetlenül nem érintő tényezők, betegségek vonatkozásában is. Sok dolgozót az üzemorvoson kívül nem vizsgálja orvos akár évekig sem, ha különösebb panaszuk nincs. Erre a szakterületre is igaz, hogy lehet jól és precízen csinálni, ami egyértelmű egészségnyereséget jelenthet.

Háziorvosi praxisában milyen gyakori problémákkal és betegségekkel találkozik, és hogyan kezeli ezeket?

A krónikus betegségek, például a magas vérnyomás, szív- érrendszeri betegségek, cukorbetegség és pajzsmirigyproblémák mellett a pszichés betegségek, panaszok, és sajnos a daganatos kórképek is jelentős számban fordulnak elő és jelentenek feladatokat. Azonban a praxis reprezentálja a társadalmat, így a banális illetve népbetegségeken túl, ritkább kórképek, atípusos formák, diagnosztikai kihívások is színezik ezt a szakterületet, teszik ezzel szintén szakmailag is élvezetessé. 

Oktatóként tevékenyen részt vesz orvostanhallgatók és más egészségügyi karon tanuló hallgatók képzésében. Milyen tapasztalatai vannak az oktatás terén, és hogyan látja a jövő orvosainak felkészültségét?

Az orvostanhallgatók és rezidensek képzése során fontosnak tartom a gyakorlati szemléletet és a kritikus gondolkodás fejlesztését. A jövő orvosainak felkészítésében egyre nagyobb szerepet kapnak az interdiszciplináris megközelítések és a technológiai fejlődés, nincsenek könnyű helyzetben a fiatal kollégák. Aki kérdéssel fordul felém, örömmel segítek, ezt küldetésnek is érzem, de egyébként is szeretek tanítani. Próbálom azt a szemléletet átültetni, amit én is tanultam, hogy élethosszig képezzük magunkat, hogy fejlődjünk. Elengedhetetlen, hogy kövessük az evidenciákat. tegyünk meg mindent, hogy ’uptodate’ legyen a tudásunk és méltók legyük ehhez a szép hivatáshoz.

Tudományos érdeklődése a veleszületett és szerzett thrombophilia tényezők klinikai jelentőségére irányul. Milyen eredményeket ért el ezen a területen, és hogyan alkalmazza ezeket a mindennapi gyakorlatban?

A thrombophiliák klinikai jelentősége abban rejlik, hogy befolyásolják a vénás és artériás trombózisok, esetlegesen a vetélések, nehéz teherbeesés kockázatát. A témában közleményem jelent meg, és szeretném tovább mélyíteni ezen a területen is a tudásomat. A genetikai és szerzett thrombophilia tényezők pontos felmérése, és természetesen helyükön kezelése, segít a személyre szabott terápiás döntések meghozatalában.

Milyen tanácsokat adna a pácienseknek az egészségük megőrzése érdekében, különös tekintettel a belgyógyászati betegségek megelőzésére?

Az életmódbeli tényezők optimalizálása az egyik legfontosabb prevenciós eszköz. A helyes táplálkozás, rendszeres testmozgás, stresszkezelés és a rendszeres szűrővizsgálatok mind kulcsfontosságúak. Orvosként mindehhez hozzá kell tenni, hogy elengedhetetlen a betegségek korai diagnózisa, a mielőbbi adekvát kezelés elkezdéséhez, a gondozási folyamat kapcsán a szükséges gyógyszeres kezelés betartása, és a rendszeres szakorvosi kontroll.

Hogyan lehet növelni a lakosság tudatosságát a ritka betegségek felismerésével és kezelésével kapcsolatban?

A ritka betegségek esetében az edukáció és a korai felismerés szintén kiemelten fontos. Az orvos-beteg kommunikáció fejlesztése, a betegedukációs programok és szélesebb körű tájékoztatás, a betegszervezetekkel való kapcsolatfelvétel segíthet az elfogadásban, a megfelelő kezelésen túl a gondozási folyamat fenntartásához szükséges motiváció fejlesztésében.