Blog

A különféle porcfelszínképző technikák célja a normálishoz közelítő ízületi funkció hosszú távú, fájdalommentes visszaállítása úgy, hogy a regeneráció során az ízületi porchoz hasonló struktúrájú és teherbírású szövet jöjjön létre. Azt, hogy milyen technikával történik végül a műtét, sok tényező befolyásolja. Az orvos felméri a sérülés méretét, típusát, elhelyezkedését; a beteg életkorát, aktivitási szintjét, motivációját, s a tapasztalatai legjavát adva kiválasztja a megfelelő porcfelszínképző eljárást. Vegyük sorra, hogy milyen eljárások alkalmaz Dr. Rybaltovszki Henrik a porc újjáépítésekor.

Mikrofraktúra

Az egyik műtéti eljárást, amely a porckárosodást gyógyítja, mikrofaktúrának nevezzük. A technika, amit 1994-ben írtak le először (J.R. Steadman) – de a megelőző kutatások már a kora 80-as évektől folytak –, a szervezet saját regenerációs képességét felhasználva hoz eredményt. Olyan sérülések esetén lehet jó megoldás, amelyek 1-1,5 cm 2 -nél kisebbek és jól körülírhatóak. Amennyiben a környező porcfelszínek épek, igen jó eredményeket hoz a műtét fiatal, 50 év alatti felnőttek esetében. Az eljárás célja a csontvelői őssejtek stimulálása a sérülés helyén a porc alatt húzódó csontos határ átfúrásával, átlyukasztásával. Az kezelendő terület ideális mérete tehát 2 centiméternél kisebb és jó minőségű, egészséges porcterületek veszik körül.

Az eljárást ízületi tükrözés, artroszkópia során lehet végrehajtani. Első lépésben eltávolítjuk a szabad, levált porcdarabokat. Ezt követően megfúrjuk, vagy apró árral több lyukat ütünk a porcfelszín alatti csontba, hiszen a porc nehezen gyógyuló hiányához hozzáférést, utat kell biztosítani a csontvelői őssejtek számára. A megfúrt felszínből így egy kis vérömleny fog kiáramlani, amivel az a célunk, hogy idővel megtapadjon a porchiányos területben. Ezt jól körbezsaluzza az eredeti, épen maradt porcszövet. Ebbe a vérömlenybe a megnyitott csontvelőből olyan őssejtek vándorolnak be, melyek megfelelő körülmények között porccá tudnak differenciálódni.

Az úgynevezett terhelői porcfelszínt, vagyis a teherviselő felszínt így is újra lehet építeni, másodlagos porcképződés zajlik a területen. Csak abban az esetben lehet számítani jó eredményre, ha a térdízület nem instabil. Amennyiben szalagsérülést találunk a terhelői felszíni porckárosodás mellett, úgy a terhelői felszíni porcképző eljárást csak abban az esetben van értelme elvégezni, ha az ízület stabilizálásáról is gondoskodunk. Ezért ilyen esetekben a keresztszalag-pótlást és ha szükséges, oldalszalag-refixációt, rögzítést is el kell végezni.

A műtét után 4-6 hétig van szükség tehermentesítésre, amely során fontos az ízület terhelés nélküli mozgatása.

Mozaik plasztika

Az ízület nem terhelő felszínéről kiemelt kis csontos-porcos hengereket ültetünk át a porchiány helyére. A kis és közepes porchiányok (1-2,5 cm2) kezelésére ajánlott műtéti eljárás alapötlete, hogy a térdízületi porcborításából azon részeket, melyek nem vesznek részt teherviselésben (nincsenek használva, terhelve) kis henger alakban szabadon eltávolítva beültethetjük a porchiány helyére. A mozaik plasztikával tudjuk újraképezni a terhelői porcfelszínt. Az oltványt leggyakrabban a térdkalács belső szélénél, a térdkalács-combcsont közötti ízület belső peremén, a  combcsontból végezzük. Ezekkel a csontos-porcos hengerekkel mintegy ki tudjuk csempézni a porchiányos terhelői felszíni területet. Ezeket az eljárásokat atroszkópos műtéttel végezzük, csak nagyobb felszínek újraképzésénél lehet szükség az ízület megnyitásával járó műtétre.

Csak abban az esetben lehet számítani jó eredményre, ha a térdízület nem instabil. Amennyiben szalagsérülést találunk a terhelői felszíni porckárosodás mellett, úgy a terhelői felszíni porcképző eljárást csak abban az esetben van értelme elvégezni, ha az ízület stabilizálásáról is gondoskodunk. Ezért ilyen esetekben a keresztszalag-pótlást és ha szükséges és oldalszalag refixációt is el kell végezni. A műtét után 4-6 hétig van szükség tehermentesítésre, amely során fontos az ízület terhelés nélküli mozgatása.